A szobalány csókja - 3. rész

Percekig csak álltunk és farkasszemet néztünk egymással. Közben az ég néha feldörrent, de észrevehetően már egyre halkabban. A vihar kezdett elcsendesedni, de a hegyek mögül még halványan fel-felvillantak a villámok.

Szaporán vette a levegőt, ezzel akarta csillapítani magát. Sötét szemöldöke körül kezdtek eltűnni a ráncok és a szorítása is gyengébb lett. A szemeink egy pillanatra sem engedték el egymást, még akkor sem, mikor a fiú teljesen eleresztette a csuklómat. Ahogy kifújta a levegőt, akaratlanul is megcsapott a kellemes mentol illata, ami a dohány szagával keveredett. Magamon is meglepődtem, hogy az illat hatására megborzongtam. Sose szerettem a cigit, de most mégis annyira kellemes... annyira más volt. A némaságból a telefon csörgése zavart fel mindkettőnket. Belenyúlt a farmerja zsebébe, a füléhez tartotta a telefont, majd nekem hátat fordítva a szobába kezdett mászkálni. Halkan magyarázott valamit aztán a válla felett felém pillantott.

- Hol is vagyok?

- A Hotel Faust-ban – válaszoltam nagyokat pislogva.

Miután megkapta a választ újra magyarázni, aztán helyeselni kezdett. Pillanatokkal később az éjjeli szekrényre tette a telefonját és visszafeküdt az ágyba. Értetlenül pislogtam felé mikor láttam, hogy kényelembe helyezi magát, vigyázva, hogy még véletlenül se érjen semmi a vállához. A párnái közül még rám nézett, az arcán pedig egy kaján vigyor jelent meg.

Cöhh, már majd nem el is felejtettem, hogy 5 perccel ezelőtt kis híján agyvérzést kapott úgy ordibált...

- Elmehetsz – bökte nekem, aztán lekapcsolta a lámpát és becsukta a szemeit.

- Köszönöm, hogy megengedi Őfelsége – pukedliztem és bevágtam magam után a szobaajtót.

Hülye polip...

Reggel 6-kor csörgött az ágy mellett álló digitális óra. Gyorsan megmosakodtam, beletúrtam a hajamba és felvettem a hosszú ujjú fekete egyenruhámat. Útközben a fiókból elővettem a sötét zoknimat, majd combközépig felhúztam. A fehér kötényem az ajtókilincsre volt akasztva, beledugtam a fejemet, a derekamon megkötöttem, végezetül a csipkés fejdíszt a kócos hajamba csatoltam.

Munkára készen!

Vetettem egy pillantást a tükörbe és már fel is kaptam a mosott ágyneműket. Két szobát kellett kitakarítanom a vendégek érkezése előtt. A hotelba legtöbbször idős emberek, házaspárok jártak a friss hegyi levegő miatt. Persze nyáron volt, hogy néhány fiatal pár is betoppant, de ez tényleg ritka volt. Útközben találkoztam Margarettel, aki mondta, hogy kihívta az orvost, aki bármelyik pillanatban megérkezhet.

- El kell rendeznem két szobát, de ha végeztem én is benézek hozzá – mondtam és bekaptam egy gerezd narancsot, amit a reggelihez készített elő.

Porszívózás közben láttam, ahogy Dr. Rockbell megérkezik, kiszáll a kocsijából és a sáros talajon kicsit megcsúszik. Megmosolyogtam a látottakat, aztán folytattam is a takarítást. Kevesebb, mint két óra alatt végeztem. Szerencsém volt, hisz a nagytakarítás csak a jövő héten lesz, addigra pedig a másik szobalány, Lottie is megérkezik. Felkaptam a koszos ágyneműket és a mosókonyhát vettem célba. Mr. Polip szobája előtt mentem el, és furcsa mód hangos nevetés hallatszott ki. Felismertem Margaret kedves nevetését és mosolyra húzódott a szám. Egy pillanatra megtorpantam, aztán megrántottam a vállam és tovább battyogtam a mosatlannal. A mosókonyha előtt állva a kötényem zsebébe kezdtem turkálni a kulcs után, amikor valaki gyengéden megkopogtatta a vállamat. Felé fordultam, mire a szemeim teljesen elkerekedtek.

- Nem tudod véletlenül melyik szobában van Tom Kaulitz? A portán nem volt senki, akitől megkérdezhettem volna...

Teljesen ledöbbentem. Szinte csak 70 év körüli embereket látok magam körül nap, mint nap, nem voltam hozzá szokva egy ilyen extravagáns kinézetű férfihoz.

Nálam jóval magasabb volt, olyan 180-190 cm lehetett, hosszú szőke haja oldalt rövidre volt vágva. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy albínó papagáj ült volna a fején. Az arcán jó pár helyen piercingek voltak, ahogy a fülében is sorban. A ruhája alól előbukkant pár tetoválás is, amitől nem tűnt barátságosabbnak.

- A-a 34-es szobában van a folyosó végén – mutattam az utat a szabad kezemmel.

- Köszi! – mosolygott rám kedvesen és egyből rokonszenvesebb lett.

Sziasztok! Igazán örülök, hogy tetszik a sztori, a hozzászólásaitokat és a véleményeteket a csetben pedig köszönöm, igazán jól esik. :) 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!