A szerelem ára - 1. rész [Engedj be, kérlek!]

 

Sarah fogta a kabátját és a táskáját, kinyitotta a bejárati ajtót, majd rohant is a kocsi feljáróhoz. Útközben a táskájából előkereste a kocsi kulcsot, így mikor az autóhoz ért, egyből nyitni tudta. Bevágta a dolgait az anyósülésre, kulcsot a helyére és már indított is. Gyorsan letolatott a feljáróról, majd mikor egyenesbe ért gázt adott. Nem ez volt az első alkalom, hogy elmenekült otthonról. A visszapillantó tükörben még látta, ahogy Oliver kirohan az ajtón és a kocsi után ordibál. Ilyenkor mindig Berlin egy nyugis szállójába szokott menni, de legutóbb Oliver rálelt a búvóhelyére, így oda többet nem mehet vissza.


- Oliver nagyon jól tudja, hogy utálom a fényűzés, tuti, hogy valami olcsó motelban fog először keresni... - gondolkodott hangosan a lány, mikor Berlin egyik legszínvonalasabb hotelja előtt hajtott el. Hirtelen lefékezett és lekanyarodott a parkolóházba. Leparkolt, majd az utcára visszaérve egy automatát keresett. Pár sarokkal arrébb talált is egyet, majd a bankkártyáján lévő összes pénzt kivette, amit a gép engedett. A hatalmas összeggel a táskájába sietett vissza a hotelba, a z üvegajtó előtt még kifújta magát, aztán a recepciót vette célba.


- Üdvözlöm hotelunkban! Miben segíthetek?


- Jó estét! Egy Deluxe szobát szeretnék! – mosolygott kedvesen a recepciósra.


A papírmunka végeztével Sarah átvette a 407. szoba kulcsát, majd a kabátjával és a táskájával beszállt a liftbe, és megnyomta a 6-os gombocskát. A lift csendben elindult, a kabinban pedig halk zene szólt. Pár pillanattal később kinyílt a liftajtó és Sarahval szemben két hatalmas, öltönyös férfi állt. Oliver se volt egy alacsony férfi, de ez a két melák még nála is magasabb és nem utolsó sorban izmosabb volt. A két idegen beszállt a liftbe, a lánynak ekkor esett le, hogy a jó emeleten van. Gyorsan kisurrant a kabinból és megindult a szobája felé. Mikor benyitott elállt a lélegzete. Össze se lehetett hasonlítani azt a szobát, amibe eddig bujkált és ezt a lakosztályt.


-Aztaaa... – bámult körbe a szobába, kevéske cuccát az ágyra hajítva. Miután felmérte a terepet, a ruháit a többi cucca mellé dobta és beállt a forró zuhany alá. A fürdő televolt különféle tusfürdőkkel, samponokkal, olajokkal, szappanokkal. Percekig állt a víz alatt, miközben az agya azon járt, hogy ezek után mit tegyen. A mai volt az utolsó ütés, amit elviselt, biztos, hogy már holnap felkeresi az ügyvédjét és benyújtja a válókeresetet. A zuhany alól kilépve megtörölközött, felvette a fürdőköpenyt, ami az ajtóra volt akasztva és bebújt a hatalmas franciaágy takarója alá. Nem telt el 3 perc, a lány már aludt is.


Éjjel telefoncsörgésre ébredt. Furcsállta is, mivel ez nem a jól megszokott csengőhang volt. Felült az ágyon, és akkor látta, hogy a hotel vezetékes telefonja csörög. Megköszörülte a torkát, majd felvette a kagylót.


- Igen?


- Nagyon sajnálom hölgyem, hogy ilyenkor zavarom, de itt van a férje, és arra kéri, hogy jöjjön le. Elég idegesnek tűnik... – tette hozzá halkabban.


– 407. szoba az övé? Felmegyek érte. – Hallotta Sarah Oliver hangját a telefonon keresztül. Az ereiben megfagyott a vér. Hirtelen már nem is érezte magát annyira álmosnak. Kiugrott az ágyból, felkapta a táskáját és a ruháit, kirohant a folyosóra és megállt a lift előtt. A lift már a 4. emeleten járt. Megnyomta a másik liftet hívó gombot, de az csak nem akart jönni. A másodpercek óráknak tűntek ezért Sarah inkább a tűzlépcső felé vette az irányt, feltépte az ajtaját, majd rohanni kezdett a lépcsőn. A 4. emeletnél járhatott mikor fentről meghallotta Oliver érces hangját.


- Állj meg te lotyó! – ordibálta torka szakadtából. Tisztában volt vele, hogy ilyen állapotban mire képes. Már hallotta Oliver lépteit maga mögött, mikor a 3. emeletre érve kirohant a folyosóra és egy fekete hajú srácot pillantott meg aki épp akkor lépte át szobája küszöbét és csukta be maga után az ajtót. Sarah megindult a szoba felé, majd az ajtaján dörömbölni kezdett.


- Engedj be, kérlek! Hahó! Légy szíves! – ütötte ököllel az ajtót. Torkát a sírás fojtogatta.


- Mi a fasz van?! – jelent meg az ajtóban a magas, fekete, fonott hajú srác.


- Kérlek, csak egy pillanatra... – A lánynak több se kellett, belökte a srácot a szobába, ő is belépett, majd bevágta az ajtót maguk mögött és bezárta.


- Ki a picsa va... – takarta el Sarah a fiú száját, miközben az próbált a padlóról feltápászkodni.


- Egy kicsit maradj csendben!

 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!