2014. december 23., kedd

Levelek a fiókban; novella

Sziasztok Bogyókák!

      Egy új novellával készültem számotokra karácsony alkalmából. :) Az eredeti ötlet szerint egy alkalomhoz illő, fadíszítős, vicces, veszekedős, végül katasztrófával végződő TH-s novellát terveztem, de ez lett belőle. Remélem azért ez is tetszeni fog, bár tény, hogy nincs benne semmi izgalmas. Oh, és ezzel a kis történettel terveim vannak, szóval úgy tessék olvasni. Lehet, hogy a közeljövőben egy újabb rész készül hozzá. ;)
       Nos, nem is locsogok tovább, csak még így a végén szeretnék nagyon-nagyon kellemes ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak! :)

- Cím: *Levelek a fiókban
- Alcím: -
- Kategória: Hetero
- Műfaj: Romantikus
- Szereplők: Bill Kaulitz
- Figyelmeztetések: -
- Korhatár: -
- Történetíró: Ket



 Levelek a fiókban

2014. október 13. // Hétfő // 23:04

Édes Lilly!

     Több mint négy hónapja nem hallottam rólad. Vajon hol lehetsz most? Mit csinálhatsz? Hiába kereslek Facebookon és Twitteren, nem talállak. Előlem menekülsz? Az emlékeink elől?
Nap, mint nap hívlak telefonon, de csak az üzenetrögzítőd válaszol. ,,Most nem tudok beszélni, kérlek, hagyj üzenetet!’’ Ez a pár szó, ez a néhány másodperc és a gyönyörű csilingelő hangod tart életben, ad erőt, hogy mosolyogjak a kameráknak.
     Tudod Lilly, Tom szerint kezd beteges lenni a viselkedésem. A vicces az egészben, hogy igaza van. Van még egy olyan idióta rajtam kívül, aki a mai világban kézzel ír levelet? Nem hiszem. Ez is egy olyan dolog, amiről Te jutsz eszembe.
Azelőtt senkinek sem tűnt fel az, ahogyan írok. Te ilyen apróságokra is figyeltél. Megdicsérted a kézírásom, és azt mondtad: ,,Megnyugtat, ahogy írás közben a kezedet nézem’’. Mikor megkérdeztem, hogy miért, csak megrántottad a vállad. Emlékszem, ott könyököltél velem szemben és a kezemet figyelted, ahogy a betűket formálom. A tekinteted ábrándozva csillogott, smaragd szemeidben fény csillogott.
     Édes Lilly, bár itt lennél velem! Ez a hatalmas ház üres nélküled. Az életem is üres, úgy érzem elvesztem. A mondás igaz, rám pedig különösképpen. Az ember csak akkor tudja értékelni azt, amije van, miután már elveszítette. Te voltál a tökéletes társ, a tökéletes barát és szerető. Bárcsak visszatekerhetném az időt, bár kijavíthatnám a hibámat!
     ...és már megint itt tartok. Ugyan úgy, ahogy az előző negyvenhét levelemben, most is arról írok mennyire megbántam, amit tettem. Szenvedek, de tudom, hogy Neked sokkal jobban fájtak a történtek. Egy barom voltam!
     Vajon gondolsz még rám? Esetleg már mással vagy? Mást csókolsz, mást simogatsz éjjelente, mást hívsz csábos mosollyal az ágyadba? Már ezektől a gondolatoktól is felforr bennem a düh, pedig semmi jogom nincs hozzá, mégis... Ha arra gondolok, hogy egy másik férfi cirógatja a hajad, csókolja a tökéletes, puha bőrödet, legszívesebben állat módjára támadnék rá.
Egy olyan állat lennék, ami megvédi azt, ami az övé. Mert Te az enyém voltál. Csak az enyém, senki másé.
     Édes Lilly. Ahogy itt ülök, és bámulok ki az ablakon, a mi fánk sárguló lombját figyelem. Még pontosan emlékszem, amikor virágozni kezdett tavasszal. Akkor tájt találkoztunk először...
Ez a fa volt a tanúja az első csókunknak, és az első együttlétünknek is. Vajon most ő is szenved? Ahogy a levelei lassan megbarnulnak és elszáradnak, olyan, mintha a saját szívemet látnám. Élettelen vagyok, nélküled nem vagyok több mint egy lehullott, sárga levél a fa alatt.
     Lilly, hamarosan indulnom kell. Egy újságnak adunk interjút Tommal, bár semmi kedvem hozzá. Te tudod a legjobban, hogy mennyire elegem van már ebből az életből. Nyugalmat szeretnék, Veled közösen. Amíg ez be nem teljesül, írni fogom a leveleimet. Lehet, hogy csak az éjjeliszekrényem felső fiókja tud ezekről az irományokról, de hiszek benne, hogy egyszer neked is elmondhatom azt, hogy mit jelentesz a számomra. Az örökkévalóságot és a mindenséget.


Szeretlek, B.

4 megjegyzés:

  1. Hmm...miközben olvastam a novellát épp a Run run runt hallgattam..és hát eléggé elérzékenyültem sőt pár könnycsepp is kicsordtult..és ahoz, hogy engem vmi megtudjon síratni annak nagyon jónak kell lennie..és hát ez vmi hatalmas volt..imádtam..imádom ahogy a többi írásodat is..és még annyi drága Ket hogy fantasztikus íróvagy!!!! <333
    Csak így tovább és szerintem egyszer az életben igazi fantasztikus elismert író lehetsz..bár szerintem már az vagy! ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szépen köszönöm ezt a sok-sok dicséretet, meg sem érdemlem. :)
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett, és annak, hogy ilyen hatást sikerült elérnem vele. Köszönöm még egyszer!

      Törlés
  2. Még csak most sikerült elolvasnom a novellát és -bár még vannak elmaradásaim- odavagyok a műveidért! Fantasztikusan fogalmazol, a karakterek személyisége pedig telitalálat!
    Bevallom én is meghatódtam ezen a novellán. Elképzeltem ahogy Bill ott az asztalnál és kitekint az ablakon :3
    Köszönöm az élmény, és várom a következő alkotásod! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Eva a dicséretet! Örülök, hogy belőled is sikerült érzéseket elővarázsolnom. :)
      Remélem a többi történetem és novellám is ilyen hatással lesz rád!
      Még egyszer köszönöm! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.