2013. augusztus 22., csütörtök

Miss Makulátlan 2013 - 16. rész

Tádám, mint ahogy ígértem meg is jöttem az új Miss Makulátlan résszel. Nem lett hosszú, de remélem azért tetszeni fog. :)
Jó olvasgatást hozzá, ölellek benneteket! ♥
http://www.kepfeltoltes.hu/130501/ketpng_www.kepfeltoltes.hu_.png



~ 16. rész ~

- Mi lesz a vacsora? – kukucskált fel a konyhapultra Ray.
- Spagetti – válaszolt Cathy, miközben a szószhoz aprított zöldségeket – Ugye tudod, ki jön hozzánk ma vacsorára?
- Igen! Tom azt mondta, hogy a holnap az jó, vagyis a ma jó neki, mert ezt tegnap mondta. Együtt fogunk enni!
Tom tegnap este - nem sokkal azután, hogy hazavitte Cathyt és Rayt – felhívta a lányt. Elmondta, hogy mennyire meglepte a kis Ray. Nem csak az döbbentette meg, hogy szinte kiköpött mása a kiskori Billnek, hanem az is, hogy mennyire okos és értelmes gyerek. Cathy nagy meglepetésére azt is hozzátette, hogy az első percekben mennyire félt tőle.
- Te most kinevetsz? – kérdezte Tom szégyenlősen a vonal túloldaláról.
- Ne haragudj, de olyan fura azt hallani, hogy félsz egy négy éves kisfiútól.
- Sose volt a közelemben ennyi idős gyerek, nem tudom, hogy kell viselkedni velük. Arról nem is beszélve, hogy Ő Bill fia. Még most sem bírom felfogni... – tette hozzá sokkal halkabban.
- Nagyon jól viselkedsz vele Tom, hidd el. Ray kedvel téged, ezért is szeretné, ha holnap átjönnél.
- Egy kicsit tartok ettől a vacsorától...
- Ez csak egy vacsora. Ne aggódj, nem fog megdobálni étellel, abból már szerencsére kinőtt – kuncogott Cathy, mikor eszébe jutottak azok a bizonyos kajadobálós étkezések – Szüksége van egy férfira.
- Jobb lenne neki Bill.
- Tudom Tom, tudom. De még nem állok készen arra, hogy Bill elé álljak. Még idő kell.
- Hányra menjek? – kérdezte megadóan pár perccel később Tom.
- Hétre várunk!
Tom nagyon sokat változott az évek alatt, szerencsére előnyére. Megismerkedésükkor a lány nem gondolta volna, hogy majd Tom lesz a legbizalmasabb barátja. Igaz, arra sem gondolt, hogy ennek a legbizalmasabb barátjának a testvérétől lesz gyereke. Nos, az élet útjai kifürkészhetetlenek...
- Ray szívem, idehoznád anyunak azt a nagy lábost, ami az asztalon van?
- Tom szereti a spagettit? – kérdezte Ray, mikor a kis sámlijára felállva, a pultra tette az edényt.
- Nem tudom, majd megkérdezzük tőle – válaszolt Cathy, és vizet töltött a lábosba.
- És ha nem eszi meg? – kíváncsiskodott tovább Ray, miközben árgus szemekkel figyelte anyja minden mozdulatát.
- Mit szoktam neked mondani, ha nem eszed meg az ebédedet vagy a vacsorádat?
- Hogy a hasamra kened –kacarászott szája elé téve apró kezeit Ray.
- Pontosan. Ha Tom nem eszi meg a vacsoráját, te meg én lefogjuk, és a hasára kenjük – válaszolt nevetve a lány, és szószos kezével egy apró foltocskát hagyott fia orra hegyén.
Fél hét után nem sokkal csöngettek. Cathy megtörölte fodros kötényében a kezét, lekapcsolta a tűzhelyet és az ajtóhoz sietett.
- Korán jöttem – mondta váll rándítva Tom az ajtóban, majd széles mosolyra húzódott a szája – Tessék, neked hoztam – nyújtott át a lánynak egy kisebb csokrot és egy üveg bort.
- Jesszus Tom, nem kellett volna – jött zavarba a lány és elvette a kisebb csomagot – Gyere be.
- Raynek is hoztam valamit – vett elő szürke pulcsija zsebéből egy kis játékautót. Tom autójának makett változata volt - A benzinkúton azt mondták ennek örülni fog.
- Imádni fogja – mosolygott Cathy és letette az asztalra a csokrot és a bort – Szívem, itt van Tom.
Ray ugrabugrálva jött elő szobájából, hatalmas gesztenyebarna szemeit Tomra szögezve.
- Szereted a spagettit? – kérdezte kuncogva.
- Igen, szeretem – válaszolt Tom gyanakodva és egy pillanatra a lányra nézett, aki megnyugtatóan mosolygott.
- De kár – húzta el száját Ray – Nem kenjük a hasára.
- Majd máskor – súgta oda fiának Cathy, majd felegyenesedve Tomhoz fordult, aki még mindig a szemöldökét ráncolta – Tom hozott neked valamit.
- Tényleg? – Ray arcáról egyből eltűnt a csalódottság, helyébe gyermeki kíváncsiság került.
- Tessék – nyújtotta oda Tom a kis fekete autót, amit Ray boldogan vett el tőle.
- Mit kell ilyenkor mondani? – tette csípőre a kezét Cathy, úgy nézett fiára.
- Köszönöm szépen – mondta és Tomra villantotta hiányos fogsorát.
- Nagyon szívesen.
- Mi lenne, ha megmutatnád Tomnak a szobádat, amíg anya megterít?
- Mi? – Tom ijedten nézett a lányra, de már túl késő volt. Ray megszorította mutatóujját és szobája felé kezdte húzni.
- Bemutatom neked Szotyit, a hörcsögömet – csicsergett a kisfiú és már el is tűntek a halványkék falak között.
Cathy visszasietett a konyhába és egy utolsót kevert a szószon, majd az étkezőbe ment megteríteni. A teríték egyszerű és letisztult volt. Vajszínű tányérok, színben hozzápasszoló szalvétával. Az asztal egyetlen dísze a virágcsokor volt, amit Tom hozott.
A lány elégedetten bólintott. A teríték jól nézett ki, a vacsorának pedig ínycsiklandó illata volt. Kötényét összehajtva a konyhaszekrény legalsó fiókjába tette, majd Ray szobája felé indult.
Az ajtó résnyire nyitva volt. Megtorpant egy pillanatra és bekukucskált. Tom az ágyon ült, előtte pedig Ray állt egy kis repülővel a kezében.
- Tudod, anyuci mindig sír, ha az apukámról kérdezem – hallotta meg fia vékony hangját Cathy – Nem szeretem mikor sír.
- Én se szeretem mikor sír.
- Az anyukák miért sírnak? – kérdezte Ray és felült Tom mellé az ágyra.
- Hát, van, hogy örömükben sírnak. Akkor nagyon-nagyon boldogok valami miatt... És van, amikor azért sírnak, mert szomorúak és bántja őket valami.
- Amikor az oviban verset mondtam, akkor is sírt – rántotta meg apró vállait Ray.
- Akkor biztosan örömében sírt – simogatta meg Tom Ray fejét.
Cathy visszafojtott lélegzettel hallgatta a beszélgetést. Szemeit könnyek égették, torkában hatalmas gombóc növekedett. Most mégis mitől sír? Az örömtől vagy a bánattól? Határozottan az utóbbi miatt. Raynek szüksége lenne egy apára...
- Fiúk, asztalon a vacsora – lépett be fia szobájába Cathy, miután sikerült összeszednie magát.
- Hurrá! – Ray, mint egy bolha ugrott le ágyáról és viharzott el anyja mellett, egyenesen az asztalhoz.
- Nagyon okos gyerek. Tényleg – dugta zsebre kezeit Tom, mikor Cathyvel beléptek az étkezőbe.
- Tudom – mosolyodott el a lány és egy puszit adott fia hajára – Ülj le, hozom a tésztát.
- Hmm, nagyon jó illata van – mondta elismerően Tom, mikor Cathy egy nagy adag spagettit tett le elé.
- A spagetti a kedvencem! – lelkendezett Ray és nekiesett a saját adagjának.
- Nekem is nagy kedvencem... és a testvéremnek is.
Cathy kezében megállt a villa. Mérgesen nézett Tomra, de ő csak a tányérjára és a tésztára koncentrált.
- Van testvéred? – kérdezte kíváncsian Ray – Nekem nincsen.
- Méghozzá egy ikertestvérem. Majd egyszer bemutatlak neki – folytatta Tom, nem törődve Cathy szúrós tekintetével.
- Váó, akkor ugyan úgy néztek ki?
- Nem egészen – mosolyodott el a rasztás és végre ránézett a lányra – Én jobban nézek ki.
- Ray szívem, meséld el mit láttál ma az oviban – próbálta elterelni a témát Cathy, szerencséjére sikeresen...
A vacsora további folytatása békésen, Billtől mentesen zajlott. Cathy tűnődve, az asztalra könyökölve figyelte kisfiát és Tomot. Annyira jól kijöttek egymással, és Ray is olyan felszabadult volt. Mindenféle kocsikról, robotokról, repülőkről beszélgettek. Tátott szájjal hallgatta, mikor Tom a turnés időszakáról mesélt, arról, hogy milyen felszerelt repülőkkel és buszokkal utaztak.
- Ideje mennem... - állt meg az ajtóban Tom, miután lefektették az asztalnál elbóbiskolt Rayt.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Ray rajong érted.
- Tudod, hogy nem rám van szüksége.
- Tudom – dőlt az ajtófélfának a lány.
- Figyelj, egy pár napot még biztosan maradunk, de utána elmegyünk. Ilyen alkalmad nem lesz több.
- Tudom – ismételte magát Cathy.
- Leírom neked Bill számát – mondta Tom, majd a lány mellett benyúlt a falon lógó kis noteszért és tollért – Hívd föl, ha úgy érzed kész vagy rá. Minél előbb tedd meg, lehet, hogy pár nap múlva már késő lesz – nyomta a papír fecnit Cathy kezébe és nagyokat lépve eltűnt a folyosón.

9 megjegyzés:

  1. Óóó istenem olyan de olyan édesek hogy mindjárt sírva fakadok! Úgy imádom az ilyen kis pöttöm kölyköket! :)♥♥ Megzabálom őket :DD És Ray.. főleg, hogy így elképzelem, mint Bill fia.. úristenazégben! :DD A legjobban azokat a részeket szeretem, amikor Cathy Ray-jel foglalkozik. A mozdulatait ahogy leírod.. owwá kiráz a hideg tőle :)♥ Nagyon nagyon izgatottan várom a következő részt és kéérlek siess!! Nagyon! :)♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon köszönöm Alicia! ♥ A helyzet az, hogy imádom az anyáskodó részeket írni, és örülök, ha ezt sikerül jól átadnom. :)
      Sietek a folytatással. :) ♥

      Törlés
  2. Hát ez a rész istenem imádtam :) <3 A kis Ray tündéri gyerek :) Nagyon Nagyon Szuper lett :) <3 Gyorsan hozd az új részt. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a rész! ♥ :) Szerintem még a hétvégén hozom is a folytatását, ahol már bizony Bill is szerepet kap. ;)

      Törlés
  3. Ohh Istenem! Ray egy annyira ennivalóan édes kisfiú!!! <3 Aranyosabb kissrácot ki sem találhattál volna :)) Egy tündér, egy kis angyal... :)) Ket! Raynek APA kell!!! :) Sürgősen!!!!!!!!! :) Siess a kövivel! :) <3 Óh és..Tom is ennivaló ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Linda! :) Tényleg nagyon szeretek Rayről és Cathyről írni, annyira át tudom élni ezeket a jeleneteket. Örülök, ha neked/nektek is tetszik! :)) ♥

      Törlés
  4. szia. :)
    olyan kis aranyos az a kisfiú, és az a legjobb, hogy amit leírsz, azt el tudom képzelni, a terítéket, a spagettit, Tom és Ray beszélgetését a szobában, Cathy pityergését, ahogy beszélgetnek a vacsoránál, stb. ez jót jelent, ugyanis csak az igazán jó történeteknél szokott előfordulni...
    kíváncsi vagyok, mi fog történni a következő részben! :)
    pusziii.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. by the way, 'lájkoltam' a blog facebook-os profilját.

      Törlés
    2. Szia! :)
      Nagyon örülök, ha sikerül ezeket a dolgokat átadnom, és jól el tudod képzelni ezáltal a dolgokat. Nagyon örülök neki! :))
      A folytatás nemsokára érkezik!
      Jam, és a 'lájkot' köszönöm! :)

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.