2013. február 1., péntek

Miss Makulátlan 2013 - 1. rész

Sziasztok! Amint látjátok egy új sztorival jöttem. :) Az igazat megvallva ez a legrégebbi, teljesen befejezett történetem (ha jól emlékszem még 2007-ben írtam). Nagyon szerettem (nem hiába készült belőle második évad), és akkoriban sokan olvasták és szerették is... legalább is a visszajelzésekből ezt szűrtem le. :) Mostanában időhiányban szenvedem, ezért nem mindig van időm egy teljesen új fejezet írására. Arra gondoltam, hogy ezt a történetemet kicsit átfogalmazom, és 'ínségesebb' napokon ezt posztolom nektek. :) Ne számítsatok semmi extrára, hisz 14 évesen írtam, de azért remélem ez is tetszeni fog. :)
Nos, akkor itt is az első rész:
- Nem akarok elmenni arra az estre. Értsétek meg, ezek a rendezvények csak arra jók, hogy az édi-bédi modellmacák milliárdos fazonoknak adják el magukat – grimaszolt Cathy
- Ez egy hatalmas előreugrást jelentene a modell pályádon – bizonygatta a lány ügynöke, Steven Keller. Ötvenes évinek elején járó, kissé testes férfi volt, aki feleségével, Margottal azon igyekeztek, hogy Cathy minél előrébb juthasson a modell pályán (bármi áron).
A fiatal lány, hatalmas baldachinos ágyán ült selyem köntösében, barna hosszú haja kibontva omlott a vállára és takarta el formás mellét. Cathy, szüleit sosem ismerte, árvaházban nőtt fel, majd miután betöltötte a tizenhatot a Keller családhoz került.
- Nem akarok Miss Makulátlan lenni. Meg vagyok elégedve a jelenlegi fotózásaimmal - magyarázkodott tovább teljesen feleslegesen.
- Ez a ’szerep’ sem tart örökké – bizonygatta rendületlenül Steven – Ha te leszel a kiválasztott, mindössze egy évig kell Miss Makulátlannak lenned, utána ugyan úgy visszatérhetsz az egyszerű fotózásokhoz.
- Na igen, aztán próbáljam valahogy levakarni magamról a tökéletes lány szerepét... Igazán bíztató - húzta el szép íves száját Cathy.
- Steven szívem, hagyd. Ha nem akar elmenni, hát nem megy – szólt közbe Margott.
- Nem érdekeltek! Cathy elmegy és kész! – szólt dühösen a férfi – Mint főnököd és nevelőapád is egyben, megparancsolom, hogy menj el, és nyűgözz le mindenkit! Egész világos voltam?
- Igen - dörmögte maga elé a lány, majd kecsesen felállt az ágyról és beállt a szekrénye elé. Ruha miatt nem kellett aggódni. A szponzoroktól rengeteg koktélruhát, estélyit kapott, amit amúgy nem szívesen viselt, de ilyen váratlan eseményekre tökéletes volt.
Ujjával végigsimított a szebbnél szebb anyagokon, végül egy borostyánszínű ruhát emelt ki a szekrényből. Választását Margott egy ’Tökéletes!’ jelzővel illette, mire halvány mosoly terült szét a lány arcán.
- Milyen esemény is lesz ez pontosan? – kérdezte pár perccel később Cathy a sminkasztalánál ülve.
- Egy kozmetikai cég keres magának új modellt, amivel a nemrég megjelent arcápolási termékeket tudja népszerűsíteni - magyarázta Margott a lány haját igazgatva.
- Értem – bólogatott Cathy és végső simításként egy kis rúzst kent a szájára.
- Na, mutasd magad – szólt kedvesen a nő és körbeforgatta a lányt. Hosszú, elegáns zöld estélyi ruhája tökéletesen kiemelte ugyanolyan színű szemét. Margott lazán feltűzte barna haját és végső simításként egy apró kis táskát nyomott Cathy kezébe.
- Tökéletes! – ismételte újra és elragadtatva aprókat tapsolt.

A limuzin, amit Steven bérelt maguknak lassacskán begurult a rendezvény helyszínére. A tömegben szebbnél szebb lányok álldogáltak, iszogattak nem kevés féltékenységgel nézve egymást. Steven és Margott egy régi ismerősökkel találkoztak, aki meghívta őket az asztalukhoz.
- Maradj itt, had lásson mindenki – szólt hátra halkan Steven, majd Cathyt a tömegben hagyva elindult felesége után. A lány grimaszolva nézett körül a hatalmas teremben. Mindenhol modellek, öltönyös üzletemberek és csinos, fiatal kis kísérőik álldogáltak. Cathy, a maga 24 évével már-már öregnek számította a társaságba.
- Nem kellet volna eljönnöm – motyogta maga elé majd az arra elsuhanó pincér tálcájáról lekapott egy pohár pezsgőt és mélyen belekortyolt. Néhány percig még nézelődött a teremben, az egyik szervező a mikrofonhoz nem sétált, és kis köhécselések keretében felhívta magára a társaság figyelmét.
- Üdvözlök mindenkit, köszönöm, hogy eljöttek! – kezdte – A partyt egy kis divatbemutatóval fogjuk megnyit. Lássuk is a ruhákat - mondta és a visszafogott tapsra máris megjelentek a jobbnál jobban öltözött lányok.
– Cathy, te itt? – jelent meg a lány mellett egy fiatal kis szőke modell.
– Amint látod – vont vállat Cathy és összekoccintották poharukat – Ria, te mit tudsz erről az egész estéről?
A szőkeség furcsálló pillantásokat vetett Cathyre, majd lelkesen belekezdett a mondandójába:
- Ez egy új szépségápolási termék amihez egy különleges arcot keresnek, vagyis keres Bill Kaulitz ennek az egésznek a kitalálója - mesélte Ria csillogó szemekkel - A pasas régen valami rock sztár volt, de aztán az együttese bizonyos pletykák következménye miatt föloszlott. Részleteket ne kérdezz, nem tudok – mondta és egy nagy levegővétel után folytatta - Néhány éve kezdett kozmetikumokat készíteni, 26 éves korára már saját vállalata volt! Néhány évre úgymond pihenőre ment, de most visszatért. Ja, és állítólag iszonyat jóképű - kacsintott cinkosan.
Néhány percig még beszélgettek majd Cathy fejfájásra hivatkozva kivonult a nagy márványozott erkélyre. Az idő füllett volt, a hold és a csillagok már rég az égen világítottak.
Szerencsére az erkélyen egyedül lehet, nem kell a mindenre elszánt modellt mutatnia.
- Minek is vagyok itt? Steven észre se venné, ha lelépnék – morgolódott Cathy, mikor valaki mellékönyökölt az erkélyen.

2 megjegyzés:

  1. Úúúristeen! Úúúristeen! Úúúristen!! *--*
    Ez nagyonjóó és wáá annyira ismerős a címe ésés jaajdejóó:DD <333 Imáádom .. és .. lemerem fogadni h az a srác könyökölt mellé akire gondolok :DD hahahaa :D
    Nagyonnagyon jó hogy még 1 történettel bővítetted a blogot!! Már várom a következő részeket siees!! :))<3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Alicia, nagyon örülök és igazán jól esik, hogy ez is tetszik! :)))

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.