2013. február 5., kedd

A szobalány csókja - 11. rész

http://www.kepfeltoltes.hu/121217/szobal_ny_j_www.kepfeltoltes.hu_.png
Másnap fáradtan törölgettem szemeimet, mikor szobatársam reggel munkához készülődött.
- Pihend ki magad rendben? Mostanában nagyon sokat dolgozol – mondta kedvesen és megkötötte hófehér kötényét.
- Úgy lesz – bólogattam álmosan és nyakig betakaróztam.
- Most megyek, nem hiszem, hogy tudok ebédszünetet tartani – grimaszolt, de aztán kedvesen hozzá tette – Este találkozunk!
- Igen – mosolyogva intettem neki, és már el is tűnt.
A szabadnapjaimon általában kilencig ki sem bújok a jó meleg paplan alól, de most az istenért sem tudtam visszaaludni... nem is beszélve arról, hogy szinte egész éjszaka forgolódtam. Ennyit tesz, ha az ember megállás nélkül agyal.
Gustav múlt éjszakai meséjét még mindig nem sikerült megemésztenem. Sajnáltam Tomot, de a Royos dolog viszont aggasztott. Nem egyszer gondoltam végig a hallottakat, de mindig ugyan arra a sajnálatos végeredményre jutottam. Nem akartam, hogy igazam legyen. Nagyon, nagyon nem!
Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálok nem foglalkozni az egész Tomos üggyel. Tény és való, hogy kedveltem, de nem voltam hajlandó a kis játéka egyik alkotórésze lenni. Ha esetleg valamikor, a nagyon távoli jövőben esetleg olyan kapcsolatom lesz Tommal, hogy magától elmondja a dolgokat... Elmosolyodtam.
- Sose fogunk olyan kapcsolatban lenni... – ráztam a fejem és a meleg ágyból kimászva, bágyadtan a fürdő felé indultam.
*
- Hova, hova? – mosolygott fülig érő szájjal Tony mikor kilenc óra körül a portához mentem.
- Csak a könyvtárba – rántottam meg a vállam – Aztán hazafelé lehet, hogy benézek kicsit az egyik cukrászdába is – gondolkodtam hangosan.
- Már megint a könyvtár – nevetett fel hangosan Tony.
- Bocsi, hogy begyöpösödött vagyok – nevettem én is.
- Tony! – hallatszott messziről Anita hangja, mire mindketten abbahagytuk a nevetést és a nő felé fordultunk. A főnökasszony kezével intett a fiúnak, hogy menjen oda, aki csak fújt egyet és nem sok kedvvel Anitához sietett.
Szegény Tony... Anita őt ugráltatja a legtöbbet az összes alkalmazott közül. Egy igazi hajcsár ez a nő...
- Már majdnem fel sem ismertelek – jött váratlanul a hang mögülem, mire reflexszerűen megfordultam – Elég emberi kinézeted van – tette hozzá gúnyosan Tom.
- Ezt megpróbálom bóknak venni – tettem karba a kezem.
- Nem annak szántam – húzta fel sötét szemöldökét, mire egy kedvesnek nem mondható mosollyal válaszoltam.
- Nocsak, a szobalány tegnapról – lépett elő Tom mögül a tegnap esti barna szépség – Tényleg nem vagy annyira fiús – mutatott a felsőtestemre hosszú karmaival.
- Tudjátok, erre most nincs időm – mondtam egy bárgyú vigyor keretében majd sarkon fordultam és otthagytam őket a hall közepén.
A hotelból kiérve egyenesen a könyvtár felé indultam. Úgy döntöttem sétálni fogok, semmi kedvem nem volt buszon zötykölődni. Berlin forgalmas utcáin számtalan elegáns nő és férfi sietett munkába hatalmas aktatáskával a kezükben. Kész akadálypálya volt közöttük szlalomozni.
A könyvtár hatalmas lépcsői előtt egy pillanatra megálltam és elismerően nyugtáztam, hogy az utam során senkit nem löktem fel. Felszaladtam a betonlépcsőkön és halkan benyitottam az óriási épületbe.
- Mayola! – vigyorodott el a portánál ücsörgő lány – Rég láttalak!
- Szia Nora! – köszöntem és az asztalára tettem a lejárt könyveket – Mostanában nincs sok szabadidőm.
- Elhiszem – legyintett egyet és elvette a pultról a két kötetet – Aludni jöttél fogadjunk.
- Inkább kicsit rendbe szedni a kusza gondolataimat – mondtam elgyötörten.
- Huhúú, fiú van a dologban mi? – kérdezte hangosabban, mire pár asztalnál olvasó mérgesen ránézett – Jól van, nem kíváncsiskodom tovább. Jó gondolatcsomózást! – kuncogott halkan.
Percekig álldogáltam a szekrény előtt, mire a legfelső polcról nagy nehezen sikerült lehámoznom a kiválasztott könyvet. Leültem a szokásos helyemre és máris nekiláttam az olvasásnak. Na jó, igazából az első oldal feléig sem jutottam, mert akarva, akaratlanul is megjelent előttem Tom és a mellette álló barna maca képe. Lépésről lépésre végig gondoltam a tegnap este történteket. Mikor Tom a szobájába parancsolt, a barnaság épp akkor volt távozóban (nem kell hozzá egyetem, hogy kitaláljam mit csináltak előtte...). Aztán mikor a hotel szobájában olyan közel voltunk egymáshoz, és miután hülye módon megemlítettem a Roy nevet, visszahívta volna? Mialatt Tom drogos éveit hallgattam, az alatt ők két szobával arrébb enyelegtek?
- Nem lehet! – kiáltottam és a hajamba túrtam.
Mikor meghallottam a köhécseléseket felnéztem a könyv sorai közül. A könyvtárban olvasok mind egy emberként néztek rám rosszallóan. Kócos hajkoronámat lesimítva csendesen benyögtem egy ’Bocsánat’-ot, majd az asztalon hagyva a könyvemet kisiettem az épületből. Nem voltam ’könyvtár kész’ jelen pillanatban.
A lépcsőkön lerohanva a zölden villogó zebrához siettem. Még épp időben értem át, ám abban a pillanatban a semmiből felbukkanó öltönyös férfi mellkasára kenődtem fel. Az ütközettől mindketten kiejtettük a kezünkben lévő dolgokat, amik szanaszét gurultak a járda közepén.
- Annyira sajnálom – hadartam gyorsan és elkezdtem a táskámba bedobálni a dolgaimat – Figyelmetlen voltam, igazán sajnálom.
- Semmi gond – mondta a bársonyos férfihang, és ő is lehajolt a papírjaiért.
- Sajnálom – ismételtem magam sokadjára, mikor mindketten felegyenesedtünk.
A férfi jó egy fejjel volt magasabb nálam, bőre napbarnított, haja rövid és sötét. Szemei kéken világítottak fekete szemöldöke alatt.
- Jól van? – nézett rám kérdőn, de miután heves bólogatással tudatára adtam, hogy kutya bajom elmosolyodott. – Akkor jó.
- Még egyszer bocsánat – mosolyogtam rá és tovább indultam. Alig tettem meg pár métert, mikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Nem akar meghívni egy bocsánatkérő kávéra? – szuggerált kék szemeivel a férfi.
- De... gondolom... – mondtam bizonytalanul, de a férfi mosolya egyből elűzte a kételyeimet.
*
- Nem mondod komolyan? – nevettem hangosan, mikor Peter az egyik egyetemi élményét mesélte. Több mint két órája beszélgettünk és be kellett látnom, piszok szerencsés vagyok. Más nők hetekig, hónapokig igyekeznek, hogy egy ilyen férfi felfigyeljen rájuk. Szinte már túl szép volt, hogy igaz legyen.
- De, pontosan így történt – nevetett ő is és megitta az utolsó korty kávéját – Reggel, mikor felkeltem, nem gondoltam, hogy ilyen szerencsém lesz.
- Mert, hogy? – kérdeztem még mindig hatalmas mosollyal az arcomon.
- Szerencsés vagyok, hogy találkoztam veled – mondta és egy halvány mosoly jelent meg a szája szélén.
- Ne hozz zavarba – pislogtam szégyenlősen.
- Ez az igazság. Szeretnék veled máskor is találkozni – mondta egyenesen a szemembe nézve. Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, nem igazán voltam azelőtt ilyen helyzetben... - Itt a számom – tolta elém névjegykártyáját – Megkapom a tiédet? – mosolyodott el végül.
A táskámból előkotortam egy tollat és egy fehér szalvétára ráírtam a számomat, majd odanyújtottam Peternek. Hatalmas mosollyal díjazta a gesztust, aztán a zakója zsebébe süllyesztette az apró papírdarabot.
- Biztosan keresni foglak – mondta, és az asztaltól felállva 50 eurót hagyott a kávéja mellett. 
 http://www.kepfeltoltes.hu/121018/1301839350_90_www.kepfeltoltes.hu_.png 
Sziasztok! Jó sokat kellett rá várni, de itt a legújabb rész, remélem tetszett! :) Várom a véleményeiteket, további szép napot/estét nektek; sziasztok! :)
http://www.kepfeltoltes.hu/121007/ket_www.kepfeltoltes.hu_.png 

Az oldalon lopás történt! Egy bizonyos Júlia nevű lány rendszerint állítja magáról, hogy az oldalon található történeteket Ő írja Ket néven. Itt szeretném leszögezni, hogy engem sehol máshol nem találtok meg más néven, mindenhol a Ket nevet használom!  

2 megjegyzés:

  1. Naahh szépen vagyunk :DD én itt nagyba szurkolok h valami lesz köztük Tommal .. erre az első adandó alkalommal belebotlik egy helyes pasiba és randizgatnak? :DD hhahahaaa hát megáll az ész és körbenéz :DDD ez nagyon jóó *--*
    Azért még nem adtam fel a reményt :DD szval .. siess a kövivel ^^. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, örülök, hogy tetszett! :P
      Remélem még a héten tudod belőle friss részt hozni. ^^ ♥

      Törlés

Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.